Attól függetlenül, hogy hetek óta (?? nem tudom pontosan) nem írtam, azért naponta felnéztem az oldalra, hátha ír valaki, hogy mennyire hiányzik a jelenlétem és nem tud élni összeszedetlen posztjaim nélkül. Sajnos semmi ilyesmi nem történt, mindenesetre jelentkezem egyet, mert rengeteg dolog történt velem az elmúlt három hét alatt - természetesen ezeknek legalább a felére nem fogok kitérni, különben hajnalig írhatnám a bejegyzést.

Arra gondoltam, hogy most is Erlend Loe Naiv.Szuper stílusát fogom alkalmazni, és pontokba szedve véletlenszerű sorrendben leírom, ami épp eszembe jut az első pesti heteimről.

• hatalmas a tömeg és a nyüzsgés, úgy lefáraszt, hogy nap közben is be tudnék dőlni az ágyba
• a villamoson mellettem állt egy bácsi, elmesélte, hogy 1938-ban jött fel Pestre (95 éves most) és akkor még milyen más volt minden
• kétszer is voltam bulizni (ez nagy szó, bizony) és egyszer elcsentem egy feles poharat (??? nem tudom)
• egészségtelenül étkezem és egy csomót fogytam
• olyan beteg lettem, hogy hétfőn lógtam is az előadásokról
• fantasztikusak a tanáraim (ﾉ◕ヮ◕)ﾉ*:･ﾟ✧
• azok az órák a kedvenceim, amikről azt hittem, hogy egyáltalán nem fogom szeretni őket (lásd gazdpszicho, kultúra és társadalom, kutatásmódszertan)
• anat gyakorlaton megvizsgáltuk a vércsoportom és ölég ritka (talán a legritkább, miért ne)
• vannak barátaim ?!!?!?!?!!44!!
• előadásokon néha film- és könyvajánlóznak a tanarak, ennek köszönhetően tegnap megnéztem az A Dangerous Method c. filmet, csodák csodájára két kedvencem, Michael Fassbender és Keira Knightley a főszereplő; az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója pedig tervben van
• kicsit kék meg lila lett a hajam
• múlt csütörtökön sikerült beleszeretnem Pestbe: az Andrássy úton sétálgattam, balra fordultam és belecsöppentem egy párizsi utcácskába rengeteg bárral és étteremmel, középen miniparkkal, a végén a Zeneakadémia épületével, a sarkon pedig egy kincs könyvesbolttal
• apropó, Zeneakadémia, nemrég az előtte lévő padok egyikén uzsonnáztam, az egyik ablak nyitva volt, így végig zongoraszó mellett falatozhattam
• nagyon sok a link alak, de korántsem annyi, mint előtte gondoltam
• van, hogy az ötödik villamosra férek fel, annyira zsúfolt minden reggelente
• még mindig nevetnem kell azon, ahogy a tömegközlekedési eszközökön bemondják az állomásokat angolul  (the next stop is *hatásszünet* bláhá luhhhjza téjr)
• végignéztem négy óra alatt a Faking it első évadát (i kno...)

Részemről annyira kamuk ezek a bejegyzések, mert egyáltalán nem emlékszem, hogy pontosan mit hallgattam nyáron, de az életérzések még megvannak, és az élmények, úgyhogy ezek alapján, valamint a jelenlegi nagy kedvenceimet bevonva kaptok egy listát arról, hogy mit is hallgattam/hallgathattam/kellett volna hallgatnom a nyáron.

Roppant mozgalmas nyár áll a hátam mögött, visszagondolva annyi minden történt, hogy talán eszembe sem jut minden.

érettségi

Amitől - természetesen - a legjobban izgultam, és lám, milyen könnyű volt! Egyedül a matek miatt húztam a szám, mert a próbaérettségim 95% lett, élesben viszont csak a 80% sikerült (bár abban a lelkiállapotban örültem, hogy nem buktam meg, annyira siralmasnak éreztem a helyzetet). Az érettségik közül a legnagyobb büszkeségem az emelt magyar, ami összességében 97% lett, ezzel iskolai rekordot döntöttem (az előző talán 82 volt?) és mindenkitől nagyon sok ölelést és puszit és szép, kedves szavakat kaptam. Az írásbelin kapott Pilinszky vers azóta is nagy kedvencem (Egy arckép alá), szóbelin pedig a csudálatos Esti Kornélt húztam (amit mellesleg nem akartam, mert elég összetett tétel volt) és úgy érzem, ki tudtam fejezni a felelet közben azt, hogy mennyire szeretem ezt az alkotást. Hejehuja, hepiend, mi kell még?

jogsi

Nem is tudom, hogy erről írtam-e; valószínűleg nem, mert akkor még nem voltam híve a személyes blogbejegyzéseknek (most sem vagyok, csak nincs fantáziám másról írni, mint a csöppnyi unalmas életemről). Szóval még decemberben kezdtem el a KRESZ-t, illetve vezetni, és júniusban le is vizsgáztam, egy nappal a magyar szóbeli előtt vagy után, már nem emlékszem, de majdnem hánytam, olyan ideges voltam minden miatt. Kb két hónap múlva szántam rá magam, hogy elmenjek az okmányirodába, így jó későn érkezett meg a jogsim, most viszont igyekszem minden egyes nap vezetni egy keveset, hogy meglegyen a rutinom és ne szokjak el annyira az autótól. Főleg így, egyetem előtt; ebben az évben csak hétvégén leszek kocsiközelben, ki kell használni minden alkalmat.

Barcelona

Anyuékkal, mamámmal és egyik barátnőmmel ellátogattunk ebbe a csodás városkába, igyekeztünk öt nap alatt annyi mindent felfedezni, amennyit képesek voltunk befogadni. Az emberek hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak, például egy nagyon idős néni meghallotta, hogy azt mondjuk: Sagrada Familia, odatipegett hozzánk és katalán nyelven elkezdte magyarázni, hogy s mint jutunk oda a legegyszerűbben. Az egyik pincér este a vacsoránál megkérdezte, hogy honnan jöttünk (szintén katalánul/spanyolul), mondtuk, hogy Hungary és egyszerre úgy felvidult, nevetve paskolta meg a hátunkat és gratulált Puskáshoz. A város pedig egy ékszerdoboz, minden épület egy kincs benne, csodálatos az építészete.

Arctic Monkeys

Erről már írtam egy beszámolót.

Balaton Huciékkal

Huciról, azt hiszem, már nem kell mesélnem; szinte mindegyik bejegyzésemben megtalálható valamilyen formában. Augusztusban, akárcsak múlt évben, lementünk egy hétre Balatonra öten + Huci anyukája. Retekrossz időnk volt, szóval egész nap feküdtünk a besötétített szobában és sorozatot néztünk (my so-called life, nagyon ergya, annyira, hogy már az első évad közepén elkaszálták, mindenesetre nagyon élveztük), filmeztünk, olvastunk, abszolút releváns kérdéseket feltevő kvízjátékot játszottunk. Imádtam.

költözés

Augusztus végén elkezdtünk felcuccolni a lakásba, megrendeltük a bútorokat, próbáltam kicsit ismerkedni Pesttel (nem haladok rosszul! csak viccelek, rémes vagyok). Mindez olyan jól sikerült, hogy van egy gyönyörű szobám (hozok képeket, de tényleg) és egy nagyon otthonos lakásban éldegélhetek az egyik legjobb barátnőmmel. Nos így állunk.

Mi a helyzet, mi a helyzet, két nap alatt is annyi minden történt, hogy zsong a fejem. Ugyebár nyolcadikán kezdődik a tanítás, de ezen a héten gólyaprogramok vannak, s mivel a gt-re nem mentem el, ezért erre már én is éreztem, hogy ajánlatos lenne ellátogatnom. Emiatt azonban egy héttel előbb fel kellett jönnöm, ami annyira nagyon elszomorított, hogy napokig csak depiztem, nem keltem ki az ágyból, nem is nagyon ettem visszafogtam magam és nem ettem meg egy fél vadkant uzsonnára, ahogy szoktam, szóval olyan voltam, mint akit ledózeroltak. Tegnap fölvonatoztam Pestre (életemben először egyedül, úgyhogy eléggé izgultam), s mi sem természetesebb, mint az ordítozó kölkök tömege három üléssel előttem, s mikor végre leszálltak, jött helyettük három másik! Nagy kedvem lett volna megcsapkodni őket valami nagy és masszív dologgal. Aztán megláttam, hogy a velem szemben ülő lány és Erlend Loe-t olvas (ő az Elfújta a nőt, és a Dopplert) és nagyon nevettünk, hogy milyen kicsi a világ.

Pest elég ijesztő tud lenni, főleg, hogy életedben először vagy ott tök egyedül, szakad az eső, minden szürke és borongós és nagy a tömeg. Mindenesetre nagyon ügyesen jutottam el a lakásig, ami már be is van rendezve s megtalálható benne minden, mi jó (kivéve a melegvíz, mert az nincs). Lakótársammal fantasztikus lakomát rendeztünk (sajttal megkent toast kenyér még több sajttal és mustárral - i kno, right?) és megnéztük az Irány Eldorádót, mert teljességgel érett felnőttek vagyunk akiknek nincs szükségük mesékre ahhoz, hogy el merjenek aludni egy tök idegen helyen.

Ma elmentem beiratkozni. Viszonylag egyszerűen el lehet jutni a lakásunkból az egyetemhez, csak villamosoznom kell egy kicsit, meg sétálgatni. A beiratkozás is flottul ment, kezdés előtt pár perccel már ott voltam, így lettem az ötvenedik és egy óra alatt készen is voltunk. Beszéltem egy HÖK-ös fiúval, segített abban, amiben bizonytalan voltam, úgyhogy megnyugodtam egy kicsit.

Összeszerelték a bútoraim, majd talán hozok róluk képet; viszont az írószekrényemet szépen elfelejtettük megrendelni, ezt majd pótólnunk kell.

UPDATE: Hat órával később tudtam csak visszatérni a géphez. Ezalatt az idő alatt elmentem az első gólyaprogramra, és bár nagyon féltem és izgultam, jól éreztem magam. Nem mondom, hogy nem voltam végig rohadt elveszett, de ettől függetlenül is szuper volt, mindenki kedves és segítőkész, tanultam pár új játékot (az egyiket meg is nyertem!) és indulót, emellett annyira szarrá áztam, hogy három órával hamarabb hazajöttem, mitn ahogy terveztem. A hajamból és a dzsekimből is ki tudtam préselni legalább egy liter vizet, mire átvergődtem magam a városon.

Ebből a kifejezetten szétszórt bejegyzésből tulajdonképpen csak azt akarom kihozni, hogy kifejezetten egyetemistának éreztem ma magam.

ez pedig úgy tetszik