Attól függetlenül, hogy hetek óta (?? nem tudom pontosan) nem írtam, azért naponta felnéztem az oldalra, hátha ír valaki, hogy mennyire hiányzik a jelenlétem és nem tud élni összeszedetlen posztjaim nélkül. Sajnos semmi ilyesmi nem történt, mindenesetre jelentkezem egyet, mert rengeteg dolog történt velem az elmúlt három hét alatt - természetesen ezeknek legalább a felére nem fogok kitérni, különben hajnalig írhatnám a bejegyzést.

Arra gondoltam, hogy most is Erlend Loe Naiv.Szuper stílusát fogom alkalmazni, és pontokba szedve véletlenszerű sorrendben leírom, ami épp eszembe jut az első pesti heteimről.

• hatalmas a tömeg és a nyüzsgés, úgy lefáraszt, hogy nap közben is be tudnék dőlni az ágyba
• a villamoson mellettem állt egy bácsi, elmesélte, hogy 1938-ban jött fel Pestre (95 éves most) és akkor még milyen más volt minden
• kétszer is voltam bulizni (ez nagy szó, bizony) és egyszer elcsentem egy feles poharat (??? nem tudom)
• egészségtelenül étkezem és egy csomót fogytam
• olyan beteg lettem, hogy hétfőn lógtam is az előadásokról
• fantasztikusak a tanáraim (ﾉ◕ヮ◕)ﾉ*:･ﾟ✧
• azok az órák a kedvenceim, amikről azt hittem, hogy egyáltalán nem fogom szeretni őket (lásd gazdpszicho, kultúra és társadalom, kutatásmódszertan)
• anat gyakorlaton megvizsgáltuk a vércsoportom és ölég ritka (talán a legritkább, miért ne)
• vannak barátaim ?!!?!?!?!!44!!
• előadásokon néha film- és könyvajánlóznak a tanarak, ennek köszönhetően tegnap megnéztem az A Dangerous Method c. filmet, csodák csodájára két kedvencem, Michael Fassbender és Keira Knightley a főszereplő; az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója pedig tervben van
• kicsit kék meg lila lett a hajam
• múlt csütörtökön sikerült beleszeretnem Pestbe: az Andrássy úton sétálgattam, balra fordultam és belecsöppentem egy párizsi utcácskába rengeteg bárral és étteremmel, középen miniparkkal, a végén a Zeneakadémia épületével, a sarkon pedig egy kincs könyvesbolttal
• apropó, Zeneakadémia, nemrég az előtte lévő padok egyikén uzsonnáztam, az egyik ablak nyitva volt, így végig zongoraszó mellett falatozhattam
• nagyon sok a link alak, de korántsem annyi, mint előtte gondoltam
• van, hogy az ötödik villamosra férek fel, annyira zsúfolt minden reggelente
• még mindig nevetnem kell azon, ahogy a tömegközlekedési eszközökön bemondják az állomásokat angolul  (the next stop is *hatásszünet* bláhá luhhhjza téjr)
• végignéztem négy óra alatt a Faking it első évadát (i kno...)

Roppant mozgalmas nyár áll a hátam mögött, visszagondolva annyi minden történt, hogy talán eszembe sem jut minden.

érettségi

Amitől - természetesen - a legjobban izgultam, és lám, milyen könnyű volt! Egyedül a matek miatt húztam a szám, mert a próbaérettségim 95% lett, élesben viszont csak a 80% sikerült (bár abban a lelkiállapotban örültem, hogy nem buktam meg, annyira siralmasnak éreztem a helyzetet). Az érettségik közül a legnagyobb büszkeségem az emelt magyar, ami összességében 97% lett, ezzel iskolai rekordot döntöttem (az előző talán 82 volt?) és mindenkitől nagyon sok ölelést és puszit és szép, kedves szavakat kaptam. Az írásbelin kapott Pilinszky vers azóta is nagy kedvencem (Egy arckép alá), szóbelin pedig a csudálatos Esti Kornélt húztam (amit mellesleg nem akartam, mert elég összetett tétel volt) és úgy érzem, ki tudtam fejezni a felelet közben azt, hogy mennyire szeretem ezt az alkotást. Hejehuja, hepiend, mi kell még?

jogsi

Nem is tudom, hogy erről írtam-e; valószínűleg nem, mert akkor még nem voltam híve a személyes blogbejegyzéseknek (most sem vagyok, csak nincs fantáziám másról írni, mint a csöppnyi unalmas életemről). Szóval még decemberben kezdtem el a KRESZ-t, illetve vezetni, és júniusban le is vizsgáztam, egy nappal a magyar szóbeli előtt vagy után, már nem emlékszem, de majdnem hánytam, olyan ideges voltam minden miatt. Kb két hónap múlva szántam rá magam, hogy elmenjek az okmányirodába, így jó későn érkezett meg a jogsim, most viszont igyekszem minden egyes nap vezetni egy keveset, hogy meglegyen a rutinom és ne szokjak el annyira az autótól. Főleg így, egyetem előtt; ebben az évben csak hétvégén leszek kocsiközelben, ki kell használni minden alkalmat.

Barcelona

Anyuékkal, mamámmal és egyik barátnőmmel ellátogattunk ebbe a csodás városkába, igyekeztünk öt nap alatt annyi mindent felfedezni, amennyit képesek voltunk befogadni. Az emberek hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak, például egy nagyon idős néni meghallotta, hogy azt mondjuk: Sagrada Familia, odatipegett hozzánk és katalán nyelven elkezdte magyarázni, hogy s mint jutunk oda a legegyszerűbben. Az egyik pincér este a vacsoránál megkérdezte, hogy honnan jöttünk (szintén katalánul/spanyolul), mondtuk, hogy Hungary és egyszerre úgy felvidult, nevetve paskolta meg a hátunkat és gratulált Puskáshoz. A város pedig egy ékszerdoboz, minden épület egy kincs benne, csodálatos az építészete.

Arctic Monkeys

Erről már írtam egy beszámolót.

Balaton Huciékkal

Huciról, azt hiszem, már nem kell mesélnem; szinte mindegyik bejegyzésemben megtalálható valamilyen formában. Augusztusban, akárcsak múlt évben, lementünk egy hétre Balatonra öten + Huci anyukája. Retekrossz időnk volt, szóval egész nap feküdtünk a besötétített szobában és sorozatot néztünk (my so-called life, nagyon ergya, annyira, hogy már az első évad közepén elkaszálták, mindenesetre nagyon élveztük), filmeztünk, olvastunk, abszolút releváns kérdéseket feltevő kvízjátékot játszottunk. Imádtam.

költözés

Augusztus végén elkezdtünk felcuccolni a lakásba, megrendeltük a bútorokat, próbáltam kicsit ismerkedni Pesttel (nem haladok rosszul! csak viccelek, rémes vagyok). Mindez olyan jól sikerült, hogy van egy gyönyörű szobám (hozok képeket, de tényleg) és egy nagyon otthonos lakásban éldegélhetek az egyik legjobb barátnőmmel. Nos így állunk.

Az első ilyen listát még júliusban írtam és már majdnem el is felejtettem, hogy tovább is van. Ezt a mostanit egy kicsit átvariálom és leszűkítem, aktuálisabbá teszem, enélkül akár órákig is írhatnám.

Amivel rendelkezem a költözéshez/egyetemhez:

• ágy
• ágynemű
• ágytakaró
• írószekrény
• könyvespolc
• komód
• ruhásszekrény
• éjjeliszekrény
• asztali lámpa
• bordó törölközők
• tésztaszűrő
• szív alakú tükörtojás sütő
• elfolyó Dalí-óra (asztali) (akciósan)
• ékszertartó
• egy nagy tábla a falra
• beiratkozáshoz szükséges papírok, fénymásolatok
• lelkesedés

Amivel nem rendelkezem a költözéshez/egyetemhez:

• bátorság
• növények (nem is tudom, kellenek-e)
• szőnyeg (szintén)
• bérlet a mindenfélefajta közlekedéshez
• színházbérlet
• állólámpa
• könyvek
• önbizalom

*magnetos away from my responsibilities* like

(x)

Tegnap értem haza balatonról, hella jó volt, megnéztünk egy csomó filmet (és egyet még én sem láttam közülük, a Beginners ciműt, most atz hazudom, hogy majd írok róla - tényleg szeretnék, de lássuk be, úgy érzem, az a kevés kis tehetségem is elveszett, ami az ajánlózáshoz kellett) és egy rémes, befejezetlen, ám kifejezetten addiktív sorozatot is, a My so-called life-ot, melyben Jared Leto olyan, mint a babapopsi. Emellett reggel hétig beszélgettünk Hucival és nagyon sokat ettünk, szóval most kicsit gurulok, de nem szedtem fel három kilót, mint múlt évben.

Már ott is rámtört párszor a fuck this, i'm not ready for this shit  érzés az egyetemmel kapcsolatban, tegnap este viszont teljes valójában elért, úgyhogy szépen igényesen zokogtam egy kicsit, miközben a Jane Eyre-t olvastam hajnal háromkor (ami mellesleg annyira jó, hogy fáj). Annyira de annyira meg vagyok rettenve ettől az egész új életszakasz-dologtól, hogy próbálok minél kevesebbet gondolni rá, ez azonban nem sikerül túl jól. Főleg, hogy két hét és elkezdődik. A facebook-on már rögtön a ponthirdető partay után beléptem a csoportokba, és nagyon fel voltam pörögve, láttam, hogy milyen csidicsudi jófej mindenki. Eldöntöttem, hogy elmegyek a gt-be, és hogy megpróbálok kibújni ebből a kis burokból, elkezdek többet társaságba járni and all. Aztán megnéztem a gt-trailert, elbátortalanodtam és addig halogattam a dolgot, amíg le nem csúsztam a jelenkezésről. My bad.

Jövő héten fent fogok aludni egyet az albérletben a volt osztálytársammal/barátnőmmel, úgyhogy jelenleg teljes a pánik. Egyedül kell felmennem vonattal, amit nem akarok, egyedül kell odatalálnom a lakáshoz, és csekély esélyt látok arra, hogy ne tévedjek el, valamint másnap egyedül kell elmennem beiratkozni, és ott lesz egy csomó idegen ember és majd mindenki fasza összespanolt állapotban lesz a többiekkel a gt miatt én pedig ott fogok állni egyedül órákig a sorban - ugye nem így lesz? Mindenesetre ez lesz az első alkalom, hogy ottalszom az albérletben, ahogy a barátnőmnek is, szóval nagy filmpartit rendezünk, hogy ne féljünk halálosan minden egyes apró nesztől. Megpróbálok olyan listát összeállítani, amiben nem kizárólag depresszív alkotások vannak, de ez igen nehéz lesz, mivel rájöttem, hogy szinte csak szomorú filmeket nézek. Lélekölés lvl rengeteg.

Közben intéznem kéne a dolgokat, okmányirodába menni és elolvasni mindent az egyetem oldalán és nyomtatni és órarendet nézegetni, ehelyett pánikolok és nem akarok tudni semmiről semmit.

Egy kicsit így érzem magam. Meg így:

És legfőképp így: