pesti mese
Mi a helyzet, mi a helyzet, két nap alatt is annyi minden történt, hogy zsong a fejem. Ugyebár nyolcadikán kezdődik a tanítás, de ezen a héten gólyaprogramok vannak, s mivel a gt-re nem mentem el, ezért erre már én is éreztem, hogy ajánlatos lenne ellátogatnom. Emiatt azonban egy héttel előbb fel kellett jönnöm, ami annyira nagyon elszomorított, hogy napokig csak depiztem, nem keltem ki az ágyból, nem is nagyon ettem visszafogtam magam és nem ettem meg egy fél vadkant uzsonnára, ahogy szoktam, szóval olyan voltam, mint akit ledózeroltak. Tegnap fölvonatoztam Pestre (életemben először egyedül, úgyhogy eléggé izgultam), s mi sem természetesebb, mint az ordítozó kölkök tömege három üléssel előttem, s mikor végre leszálltak, jött helyettük három másik! Nagy kedvem lett volna megcsapkodni őket valami nagy és masszív dologgal. Aztán megláttam, hogy a velem szemben ülő lány és Erlend Loe-t olvas (ő az Elfújta a nőt, és a Dopplert) és nagyon nevettünk, hogy milyen kicsi a világ.
Pest elég ijesztő tud lenni, főleg, hogy életedben először vagy ott tök egyedül, szakad az eső, minden szürke és borongós és nagy a tömeg. Mindenesetre nagyon ügyesen jutottam el a lakásig, ami már be is van rendezve s megtalálható benne minden, mi jó (kivéve a melegvíz, mert az nincs). Lakótársammal fantasztikus lakomát rendeztünk (sajttal megkent toast kenyér még több sajttal és mustárral - i kno, right?) és megnéztük az Irány Eldorádót, mert teljességgel érett felnőttek vagyunk akiknek nincs szükségük mesékre ahhoz, hogy el merjenek aludni egy tök idegen helyen.
Ma elmentem beiratkozni. Viszonylag egyszerűen el lehet jutni a lakásunkból az egyetemhez, csak villamosoznom kell egy kicsit, meg sétálgatni. A beiratkozás is flottul ment, kezdés előtt pár perccel már ott voltam, így lettem az ötvenedik és egy óra alatt készen is voltunk. Beszéltem egy HÖK-ös fiúval, segített abban, amiben bizonytalan voltam, úgyhogy megnyugodtam egy kicsit.
Összeszerelték a bútoraim, majd talán hozok róluk képet; viszont az írószekrényemet szépen elfelejtettük megrendelni, ezt majd pótólnunk kell.
UPDATE: Hat órával később tudtam csak visszatérni a géphez. Ezalatt az idő alatt elmentem az első gólyaprogramra, és bár nagyon féltem és izgultam, jól éreztem magam. Nem mondom, hogy nem voltam végig rohadt elveszett, de ettől függetlenül is szuper volt, mindenki kedves és segítőkész, tanultam pár új játékot (az egyiket meg is nyertem!) és indulót, emellett annyira szarrá áztam, hogy három órával hamarabb hazajöttem, mitn ahogy terveztem. A hajamból és a dzsekimből is ki tudtam préselni legalább egy liter vizet, mire átvergődtem magam a városon.
Ebből a kifejezetten szétszórt bejegyzésből tulajdonképpen csak azt akarom kihozni, hogy kifejezetten egyetemistának éreztem ma magam.
ez pedig úgy tetszik
|