Mutatok nektek pár feldolgozást, mert bitang jók.

Amúgy már majdnem érett vagyok, csak két szóbeli és kész. Szar lett a matekom azt hiszem, de az emelt magyar egész jól sikerült. Emellett egy csomó doctor who-t nézek és nagyon szeretem még mindig, kár volt egy éve abbahagyni.

"It's totally fine showing someone getting their head blown off in America and you can't show the human body. I think that shows something about the culture." (Michael Pitt)

Az amerikai Matthew (Michael Pitt) Párizsba költözik, hogy tanuljon. Apró diákszállós szobájából néha kimenekül és filmeket néz. Egy tüntetésen találkozik Isabelle-el (Eva Green) és Théo-val (Louis Garrel), a testvérpárral, akik meginvitálják a félénk fiút vacsorázni. A közös este - és a szülők lelépte után - úgy döntenek, nem hagyhatják Matthewt abban a szörnyű lyukban, amit bérel, így a fiú beköltözik. És itt kezdődik minden, amit már (valószínűleg) tudtok a filmről, mert valahonnan biztos hallottátok: mindenki meglehetősen meztelen. Természetesen a The Dreamers nem csak erről szól. Az tény (és látható, elég erőteljesen), hogy Théo és Isabelle igen szabadosan gondolkodik a szexualitásról, ez megadja az alkotásnak az alaphangulatát (de hopp, nézzetek csak fel az idézetre és mélázzatok el rajta egy kicsit!), amit még rengeteg elem tarkít. Én például teljesen magával ragadónak találtam, ahogy a három szereplő újrajátssza a különféle filmjeleneteket és közben abban a hatalmas (bár időközben rohadtul elkoszosodó), zegzugos lakásban köröznek, cigarettáznak, bort isznak és Janis Joplint, The Doorst, Jimi Hendrixet hallgatnak, mindeközben politizálnak, aktuális eseményekkel foglalkoznak (tudniillik '68-as párizsi diáklázadás), és felfedezik azt... nos, amit fel lehet. (Le kell szögeznem: nagyon zavarba jöttem egyes részeknél, de őszintén szólva meglepődnék, ha valaki nem így lenne ezzel).

Ezután lehet, hogy spoilerezek egy kicsit, úgyhogy ne kattints a bővebbenre, ha még nem láttad és esetleg meg szeretnéd nézni, hátha lelövöm a poénokat.

Avagy csak az érettségire kellene készülnöm, miért is ne nyissunk újra blogot? Nem szeretnék sok betűt pazarolni, nem olyan nagy hűhó ez. A timetravelert bezárva akartam hagyni (ezt még nem mondtam, de ugyebár ez itt a timetraveler.gp társa/gyermeke/ahogy akarjátok) és hiányzott az ajánlózás. A blogolás egyáltalán nem, de ez talán nem is meglepő. Sosem tudtam írni arról, hogy épp mi és hogyan és miért történik velem, nem elég érdekesek ahhoz a mindennapjaim. Ha három héten belül bezárok, akkor se lepődjön meg senki; én sem fogok. Egyelőre úgy állok, hogy szeretnék egész nap tanulni az érettségire, hogy minél jobban sikerüljön, ugyanakkor nem szeretnék tanulni, csak melankolikus filmeket nézni, olvasni és gyümölcsös pitét enni.

Roppant mozgalmas nyár áll a hátam mögött, visszagondolva annyi minden történt, hogy talán eszembe sem jut minden.

érettségi

Amitől - természetesen - a legjobban izgultam, és lám, milyen könnyű volt! Egyedül a matek miatt húztam a szám, mert a próbaérettségim 95% lett, élesben viszont csak a 80% sikerült (bár abban a lelkiállapotban örültem, hogy nem buktam meg, annyira siralmasnak éreztem a helyzetet). Az érettségik közül a legnagyobb büszkeségem az emelt magyar, ami összességében 97% lett, ezzel iskolai rekordot döntöttem (az előző talán 82 volt?) és mindenkitől nagyon sok ölelést és puszit és szép, kedves szavakat kaptam. Az írásbelin kapott Pilinszky vers azóta is nagy kedvencem (Egy arckép alá), szóbelin pedig a csudálatos Esti Kornélt húztam (amit mellesleg nem akartam, mert elég összetett tétel volt) és úgy érzem, ki tudtam fejezni a felelet közben azt, hogy mennyire szeretem ezt az alkotást. Hejehuja, hepiend, mi kell még?

jogsi

Nem is tudom, hogy erről írtam-e; valószínűleg nem, mert akkor még nem voltam híve a személyes blogbejegyzéseknek (most sem vagyok, csak nincs fantáziám másról írni, mint a csöppnyi unalmas életemről). Szóval még decemberben kezdtem el a KRESZ-t, illetve vezetni, és júniusban le is vizsgáztam, egy nappal a magyar szóbeli előtt vagy után, már nem emlékszem, de majdnem hánytam, olyan ideges voltam minden miatt. Kb két hónap múlva szántam rá magam, hogy elmenjek az okmányirodába, így jó későn érkezett meg a jogsim, most viszont igyekszem minden egyes nap vezetni egy keveset, hogy meglegyen a rutinom és ne szokjak el annyira az autótól. Főleg így, egyetem előtt; ebben az évben csak hétvégén leszek kocsiközelben, ki kell használni minden alkalmat.

Barcelona

Anyuékkal, mamámmal és egyik barátnőmmel ellátogattunk ebbe a csodás városkába, igyekeztünk öt nap alatt annyi mindent felfedezni, amennyit képesek voltunk befogadni. Az emberek hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak, például egy nagyon idős néni meghallotta, hogy azt mondjuk: Sagrada Familia, odatipegett hozzánk és katalán nyelven elkezdte magyarázni, hogy s mint jutunk oda a legegyszerűbben. Az egyik pincér este a vacsoránál megkérdezte, hogy honnan jöttünk (szintén katalánul/spanyolul), mondtuk, hogy Hungary és egyszerre úgy felvidult, nevetve paskolta meg a hátunkat és gratulált Puskáshoz. A város pedig egy ékszerdoboz, minden épület egy kincs benne, csodálatos az építészete.

Arctic Monkeys

Erről már írtam egy beszámolót.

Balaton Huciékkal

Huciról, azt hiszem, már nem kell mesélnem; szinte mindegyik bejegyzésemben megtalálható valamilyen formában. Augusztusban, akárcsak múlt évben, lementünk egy hétre Balatonra öten + Huci anyukája. Retekrossz időnk volt, szóval egész nap feküdtünk a besötétített szobában és sorozatot néztünk (my so-called life, nagyon ergya, annyira, hogy már az első évad közepén elkaszálták, mindenesetre nagyon élveztük), filmeztünk, olvastunk, abszolút releváns kérdéseket feltevő kvízjátékot játszottunk. Imádtam.

költözés

Augusztus végén elkezdtünk felcuccolni a lakásba, megrendeltük a bútorokat, próbáltam kicsit ismerkedni Pesttel (nem haladok rosszul! csak viccelek, rémes vagyok). Mindez olyan jól sikerült, hogy van egy gyönyörű szobám (hozok képeket, de tényleg) és egy nagyon otthonos lakásban éldegélhetek az egyik legjobb barátnőmmel. Nos így állunk.