Az elmúlt hét során kedvenc embereim nálam laktak, sütöttünk lazacot, megnéztük a rémes Demónát és kb. tíz méterre álltam Alex Bandguytól, what is air?

Ha kicsit tartalmasabb beszámolóra is kiváncsiak vagytok, akkor...

Csütörtökön, pontosan 12:22-kor beért Huszi és Blanka az állomásra, GURL #1, GURL #2 táblával vártam őket (rohadtul nem értékelték tho), majd a kezdeti awkward ölelések után hazavittük őket, ahol nagyon megajándékoztuk egymást (kaptam két csokit és az Ötös számú vágóhidat a szép új kiadásban, meg finom teát; Blankának a Picasso múzeumból hoztam bélyegeket, Hucinak pedig mágneses Picasso-s könyvjelzőt és még volt egy adósságom a szülinapjára+karácsonyra, úgyhogy büszke tulajdonosa lett egy szíp zsebórának is). Ezután otthon hagytak egymagamban, mert Jesus Leto-koncert várt rájuk, viszont éjfél körül már jöttek is haza, úgyhogy hajnalba nyúlóan meséltek Jared Leto műanyag aranykoronájáról és a felhős leggingséről (? man, why would u do dat). Napjaink hátralevő része azzal telt, hogy próbáltam beléjük tukmálni a kaját, de olyan keveset esznek hogy nem igaz (míg itt voltak, én is visszafogtam magam egy kicsit, fogytam is egy kilót), nem nagyon mozdultunk ki, s amikor igen, akkor is moziba mentünk nagyon rossz filmeket nézni, majd hosszú tanácskozás után nem a Transformers-t, hanem a Demónát néztük, és ???? why??? stop??? jaj de rémes volt. Hucival megnézettünk négy GOT-részt és tetszett neki, csak nem vallja be (erről jut eszembe, én meg tegnap befejeztem az első évadot, úgyhogy most mental breakdown van). Jókedvünkről tanúskodjanak paint-es rajzaink (az a szabály, hogy a másik két ember megmondja, mit kell rajzolnod, de csak a tapipadot használhatod és semmit nem lehet kitörölni): cersei lannister, tyler durden, shakespeare, rust cohle, marty hart ízelítők.

Vasárnap próbáltuk tudatosítani magunkban, hogy este bizony az orrunk előtt fog játszani az Arctic Monkeys, de nem tudtuk átérezni a helyzetet egészen addig, míg ott nem álltunk. Előtte azonban nagyon korán be kellett mennünk a városba, mert Pedró és barátai társaságra vágytak, úgyhogy még két GOT-rész helyett már négy körül a fűben ülve társalogtunk. Mikor végre bejutottunk, elnavigáltuk magunkat a csodás mosdókhoz (amik egyébként sokat javultak az elmúlt évekhez képest), majd hirtelen ötlettől vezérelve letelepedtünk pontosan az első sorba, mindenki nagy megrökönyödésére (egyesek hét, azaz hét órát vártak, hogy jó helyük legyen, mi meg csak besétáltunk. így kell ügyesnek és mázlisnak lenni). Mögöttünk álló lánykák utáltak minket, mint a szar (az elején azt hittem, hogy a The Strypes-ra akarnak első sorban tombolni, de ők is az Arcticra vártak, úgyhogy nem nagyon értettem a felháborodást. Mégis miért zavarta őket annyira, hogy ülünk előttünk abszolút csendben? Ja, mert előttük voltunk egy sorral, well, your bad. Mindenesetre jól megütögettek a táskájukkal és ráhamuztak a fejünkre, hát hova pisiljek. Egy fiú leöntött sörrel direkt, hátha így fokozódik a vizelési ingerem (hogy az ő szavaival éljek), de sajnos nem jött neki össze, úgyhogy sok gonosz emberrel körülvéve sikerült az első sorban maradnunk és isteni helyünk volt. Kaptam lufimajmot is!

A koncert ANNYIRA JÓ VOLT mindenki fröcsög rá össze meg vissza, de őszintén szólva én nem nagyon értem, miért. Minőségi zene volt, tiszta hangokkal, normális bandatagokkal. Alex Bandguy nem puszilkodott össze mindenkivel? Mit vártak? Hogy tömjénezni fog minket és kétórás monológot tart a színpadon arról, hogy mennyire fantasztikus közönség vagyunk? Please. Megtapsolt minket, aminek nagyon örültem, és egész talkative volt, bár az akcentusa miatt volt pár dolog, amit nem értettem meg hirtelen. Nagyon cutiek-k voltak (igazából csak Alexet és Nicket láttuk onnan, ahol álltunk), hosszú volt a koncert (a 30stm pl csak 13 vagy hány számot játszott), szóval arra sem lehet panaszkodni, hogy ledarálták az egészet.

Az AM-ről annyit, hogy egy zenekar változik, új stílusokat próbál ki, és ezzel nincs semmi baj, nem értem, miért kell utálkozni. Nem mellesleg, már a Suck it and See is annyira totálisan más, mint az előzőek, azon bezzeg senki sem pattog.

A setlistünk ilyen volt, szerintem szuper (igen, kicsit sok az AM, de ezzel robbantak be nagyon, most mit csináljunk, különben is, tök jók azok a számok). Azért én is összeállítottam egy álom-setlistet, lássuk:

Do I Wanna Know
Teddy Picker
Brianstorm
She's Thunderstorms
When The Sun Goes Down
Arabella
Dance Little Liar
Balaclava
Fluorescent Adolescent
One For The Road
I Bet You Look Good on the Dancefloor
Cornerstone
Crying Lightning
Pretty Visitors
Dancing Shoes
Fake Tales of San Francisco
Brick by Brick
Snap Out of It
Love is a Laserquest
Why'd You Only Call Me When You're High?
Old Yellow Bricks
Reckless Serenade
505
I Wanna Be Yours
Mardy Bum
R U Mine?

Itt voltunk, ilyen közel.