Mit is mondhatnék, sok a dolgom, és ha mégsem, akkor is úgy teszek. Időnként felrakok egy új kinézetet, amik olyanok, mintha egy hároméves készítette volna őket, de arra már nagyon nehezen szánom rá magam, hogy meséljek is valamit, pedig nap közben sokszor eszembe jut, hogy ezt most milyen jó lenne leírni. Valószínűleg nem lenne jó egyébként, mert már alig jártok fel (senkit nem hibáztatok, nem veszem komolyan a dolgot mert mégis miért venném, ez egy blog, mit érek vele). Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem nőttem-e ki én már ebből. Rendben, míg ajánlóztam, addig úgy láttam, van értelme, hisz hátha megismertetlek titeket egy filmmel, könyvvel, de ez, ami most van... Egyszerűbb lenne, ha egy füzetecskét hordoznék magammal és ami hirtelen megragad, azt lefirkantanám. Nem érzem, hogy különösebben szükségem lenne erre.
Majd jövök valamikor.
Vagy nem.
Inkább nem.
Távozásom valószínűsége 80 százalék. Inkább 75-80.
p.s: weenie! nézz wes anderson filmeket, ott sok karakterbe bele lehet habarodni, sokszor nem a szokványos módon, de igazán magával ragadóak mind. azért majd lehet, hogy megírom azt a szuper karakterek az univerzumban listát, lenne hozzá kedvem.
|
Valami elérhetőség azért kéne nekem, hogy meg tudjuk majd beszélni a személyes találozót a közeljövőben vagy valamikor. Tudod, hármasban Deanoval.
Ha fent vagy, és van kedved jelölj be facebookon.
megtörtént, bocsánat, hogy ilyen későn. ha látsz valamilyen virágszerű nevűt, akkor az én lennék :)